released February 3, 2018

All instruments, programming, vocals, lyric, cover, recording and mixing - CSG
Mastering and mixing - Granny's Records

Follow it:
www.facebook.com/venenband/

The philosophy of the Az elmúlás világa (in Hungarian)

Az elmúlás világa (Filozófiai elmélkedések a halálról, és az Egy gondolatáról)

Minél inkább az elmúlás világának rabjaivá válunk, annál jobban féljük a halált. Pedig az élet eleve feltételezi azt ebben a dimenzióban, annak kulcsa. Az örök ciklusokra bontott körforgást a halál viszi végbe. A halál egyfajta motorja az életnek. És mi van akkor, ha az egyetemes ember csak hiúságából kiindulva nem képes felismerni, hogy minden lépése, tetteibe vetett jó indulata nem változtat az eleve elrendeltetett úton, mely mindig a halálba vezet. Értsük ezt úgy, az élet keletkezésének útja egyenlő a pusztulás eszkalálódó pályájával. Bármit is tehetünk, nem kerülhetünk közelebb a kiinduláshoz, az egy nem lesz újra egész, míg be nem köszön újra világunk halála. Mindaddig csupán néhány ciklus pillanataiba nyerhetünk betekintést, újra és újra. A romlatlan egység talán csak a halál pillanatában érvényesülhet. Születése után azonnal a pusztulás útjára lép. Természetesen találhatunk szépséget - felfogásunkhoz mérten – e folyamat különböző fázisaiban. De mitől volna szebb valaminek a megszületése, fiatal kora - melyet az élet pályáján leír – mint ciklusának tapasztalt, öregebb fázisa melyben a megváltó halál felé tart?

A táguló univerzum ténye csak egy példa elméletem alátámasztására. Úgy vélem ugyanígy bomlik szét az egyetemes emberiség ciklikus élet pályája. S az egyesek szerint istenként magasztalt tudomány nem más csupán, mint a halál felé vezető út egyik formája. Nem menthet meg e dimenzió sajátosságaitól. Jelentkező kényelmei csupán látszatok. Visszafordíthatatlan romlásunk folyamatának állomásait látogatjuk meg, és tudományunk fejlődése - akaratunkon kívül – elvezet pusztulásunk pontjához. Ez nem feltétlenül tragédia. Elfogadható ez elmélet anélkül, hogy pesszimizmusunk eluralkodna felettünk. Öntudatunk azonban nem zárhatja ki teljesen, hogy voltaképpen a „világ megváltás”, „a világ szebbé tétele” csupán illúziók. Gondolkodásunk túlontúl torz ahhoz, hogy maradéktalanul hitelesnek minősíthessük. Agyunkból nyert gondolataink válaszok az életben nyert tapasztalatok nyomán, és bár henceghetünk velük sajátunkként, azok csak a bomlás folyamatának sajátságosan jelentkező képei. Nem biztos, hogy amit mi saját döntésünknek képzelünk, az az is. Agyunk befolyások alatt áll. Nem minden ember elmélkedik az út megtétele folytán egyformán. Ez is valószínűleg visszavezethető valahova. Ez a tény nem jelent problémát, csupán a megtett út különböző változatait ábrázolja, melyek közül mind a bomlásnak útja, mely alól csak a halál adhat feloldozást.

És hol mutatkoznak ama néhai egynek jelei? Gondolkodtam az Egy hangról. Hogy a hangok melyeket fülünk érzékel, e jelek mind egy hangra vezethetők vissza. Nem léteznek a hangok, csupán egy illúzió. Az Egy hang létezik és annak különböző formái. Ez alapján elgondolkodhatunk az élet különböző arcairól, melyeket felénk tár. Látjuk különböző megnyilvánulásait. Az Egy darabkáit, a világban szerteszóródott részleteit. Azonban e darabkák mind az Egy része maradnak, csak attól függ milyen „távolságból” vizsgáljuk őket. Nem létezhetne ember önmagában, erre már rájöttünk, de ne felejtsük el azt sem, hogy az egy részeként ne tulajdonítsunk magunknak akkora jelentőséget, ne tápláljuk feleslegesen túl egónkat. Ember e az ember, vagy csupán sejtek, atomok halmaza? Az élet egy világot feltételez e csupán, vagy inkább sok aprót? Nem ugyanaz mindkettő?

2017. ‎április ‎30. 06:00